Bächer Iván: Érdekes
Húszéves volt Gold Jenő, amikor Mayer Irmát megcsókolta egy nyári éjszakán.
Nem volt tehát éppen fiatal már, legalább ehhez nem.
De hát későn érő típus volt, ahogy mondani szokás.
Mindazonáltal a lányok és asszonyok iránt eléggé korán kezdett érdeklődni, mondjuk úgy két-három éves korában, ahogy az természetes is. Ez az érdeklődés azonban sokáig, nagyon sokáig inkább teória szintjén, majd később is a barátság, még később, már a gimnáziumban, maximum kézen fogva történő lófrálás, hazakísérgetés szolid keretein belül manifesztálódott.
Bizony húszéves koráig ez meglehetősen behatárolta a lányok, s pláne az asszonyokról való tapasztalati ismereteit Gold Jenőnek.
Nemigen tudott a lányokkal mit kezdeni.
Valamit kezdett, de aztán nemigen tudta folytatni a dolgot. Leginkább csak hallgatott és figyelt. Az pedig nem mindegyik lánynak volt elég.
Mayer Irma nagyon szép volt, éppúgy fekete hajú és éppúgy kék szemű, mint a nála két évvel idősebb Jenő, csak éppen szebb volt Jenőnél, sokkal szebb. Magas volt Irma, mondhatni sudár, bár nemigen sportolt, mégis erős, szép alakú lány volt, gyönyörű, telt, mély hanggal, és még annál is szebb, tiszta, sötétkék szemekkel. Az egy Duna melletti községből való, sváb származék Irma ráadásul zseninek is bizonyult többé-kevésbé. Egy gimnáziumba jártak Jenővel, s egy KISZ-alap- szervezetben ténykedtek. De megismerkedni úgy ismerkedtek meg, hogy Jenő egyik kollégista osztálytársa, Miska, levitte az elsősökhöz Jenőt, és megmutatta a szintén kollégista Irmát neki. Mert Irma mutogatni való volt. Úgy állt a folyosón, mint valami falnak támasztott, lila köpönyeges hercegnő. (Akkoriban az ő iskolájukban muszáj volt a szünetekben a folyosón tartózkodni, s ott az első csöngetés után szép kettes sorokba rendeződni, s a második csöngetés előtt egy-két perccel úgy bemasírozni. Mindenki köpenyben! Az még egy rendes iskola volt, hiába.)
Jenő a felsős fölényével váltott pár szót leereszkedőn az elsős lánnyal, de ez a leereszkedés hamar elszállt a következő hónapokban, s a föltétel nélküli tiszteletnek adta át helyét. Irma a gimnázium négy éve alatt egyetlenegy tárgyból nem bírt a jelesnél rosszabb jegyet kapni. Angol és orosz nyelvből is az első tíz között végezvén az országos versenyen, mindenféle felvételi procedúra nélkül mehetett egyetemre. De másodikos korában megnyerte a harmadikosoknak kiírt országos nyelvtanversengést is, egy év anyagát pontosan egy hét alatt tanulva meg. Negyedikben már annyira unatkozott, hogy megtanult franciául. Mindamellett szépen is énekelt. Különleges képességeihez különleges elbánást is várt el: az igencsak szigorú kollégiumi rend az utolsó két évben már természetesen nem vonatkozott rá, akkor ment ki és akkor érkezett vissza, amikor akart, a kollégiumi vasalóhelyiséget pedig, hogy senki ne zavarhassa a tanulásban, einstandolta magának.
Irma két, illetve három éven át baráti kapcsolatban volt Gold Jenővel, azon túl, hogy sokat kirándultak, táboroztak a többiekkel együtt, kettesben is gyakorta diskuráltak, sétafikáltak, Irma tiszteletét is tette a Gold családnál nemegyszer.
De azt a határt, ami a férfi és nő barátságát elválasztja attól, ami már nem barátság, csak azon a nyári éjszakán lépték át, amikor Jenő elkísérte Irmát egy tanárnőjéhez, akinél lakott éppen, az Abos utcába, Budán. Előtte vacsoráltak, Gold ivott is pár sört, mersze lett, s az utolsó pillanatban, mikor már Irma elfordította a kapukulcsot a zárban, magához vonta, és sután megcsókolta a lányt, aki ezen szavakkal nyugtázta ezt:
— Na, végre.
Onnantól kezdve, ahogy azt ugyancsak mondani szokás, jártak.
No nem sokáig, három hónapig mindössze.
Mert a dolog nem volt olyan egyszerű. Egyrészt, Gold Jenőnek volt egy barátnője éppen, s már ekkor megmutatkozott, ami megmutatkozik később is még nemegyszer, hogy az ilyes szituációkban, az átmeneti periódusokban meglehetősen határozatlanul mozog Gold Jenő, nem bír dönteni, jó akar lenni ehhez is, ahhoz is, s közben persze rossz lesz mindenkihez. De ez lett volna a kisebbik baj, mert az átmeneti periódusok azért átmenetiek, hogy valahogyan mégiscsak elmúljanak, s a nyugalmi időszakoknak adják át helyüket. Nagyobb baj volt, hogy Gold Jenő előtt még nem volt egészen világos, mit is kell egy nővel kezdeni.
Abban biztos volt, hogy azt kocsmába vinni kell. A vendéglőt már akkor sem szerette, katonáskodása alatt, a ritka és rövid szabadságokon ugyan gyakran ebédelt, vacsorált hű barátnőjével restaurációkban, de erről leszokott hamar: belátta, hogy ez roppant költséges időtöltés, s a koszt sem olyan, mint otthon. Moziba nem járt Gold Jenő, kipróbálta azt is már előbb, s arra jutott, hogy itt is kár lenne költségbe vernie magát; lábat, keblet simogatni otthon is lehet. Színházakban sem volt honos Jenő, nem volt színházi ember a családban, ők hangversenyre jártak, oda vitte hát barátnőit, szegényeket leginkább, s főként: haza. Jó szobája volt, szeparált, saját, teli könyvvel, nagy íróasztallal, zongorával — ott tudott ő hallgatni jól. Mert ezt csinálta főleg Gold Jenő: hallgatott. Érezte ugyan néha, amikor már fél órája ültek Irmával némán a szobában, érezte ő, hogy helyénvaló volna valamit mondani, de akkor meg föltolult eléje az újabb probléma: mit? Nyár volt, köztes idő, az iskoláról sem igen tudtak beszélni, Irma az első egyetemi év előtt volt, Jenő az első és második között. Elkirándultak Irma falujába is, ahol sétáltak a hatalmas ártéri fák alatt, kézen fogva és némán, vizitáltak nagymamát, ettek húslevest, rántott húst, s aludtak külön szobában. De azért át lehetett lopózni, együtt hallgatni még egy kicsit. így hallgattak hát vagy két hónapot, míg egyszer Gold kikísérte az autóbusz-állomásra Irmát, aki mielőtt föllépett volna a sofőr mellé, e szavakkal köszönt tőle el:
- Tudod, az az egyetlen érdekes van benned, hogy legalább iszol.
Harmadnap este hiába várta Irmát Gold Jenő. És hiába várta negyed- és ötödnap, és hiába várja azóta is. Az egyetem lépcsőházában kétszer-háromszor összefutottak persze még, s később is jöttek hírek. Irma elvégezte a bölcsészkart, megtanult még vagy nyolc nyelvet, hozzáment egy Pesten tanuló arab állatorvos fiúhoz, akivel kitelepedett Izraelbe, ahol a fiú családjának — érdekesnek tűnt föl ez Gold Jenő előtt — hatalmas és szépen prosperáló disznófarmja van.
Gold Jenő pedig azóta iszik.
Bächer Iván
Megjelent: 2002. november 23. Népszabadság Hétvége
Iván 2012.-ben, mikor már ismert volt betegsége így összegezte az alkohollal kapcsolatos múltját, a Búcsúpohár sorozatában.
“átölelt, átitatott az, mely okozója minden bajnak, és amely minden bajra ír: az alkohol.”
“Próbálok tisztába jönni végre, mi volt ok, és mi lett okozat, mitől csúsztak szét az életek, és szétcsúsztak-e egyáltalában, de nem boldogulok, sőt egyre jobban belegabalyodom az egészbe, hiába piszkálok ki belőle egy-egy szálat, csak egyre kuszább és tömörebb a gomolyag, lassan olyan lesz már, akár a kő.”
A halála után frissiben, 2013. decemberében egy blogbejegyzéssel próbáltam én is elvégezni az ezzel kapcsolatos gyászmunkát. Az akkori Facebook poszt.